1998-ban különszínű vicces tehenek álltak Zürich utcáin. Ugyanarra a figurára festettek mókás szürreális mintákat az azt kiérdemlők. Az ötletet hamar átvette több tucat nagyváros, Budapestre 2006-ban érkeztek meg a tehenek. Valójában nem az eredeti jószágok, mert azokat helyben készítik és árverezik, maga az ötlet vándorolt (tehénreinkarnáció?). A játékos szoboregyüttest kísérő aktivitást – miszerint kifestésükre minden civil pályázhatott, majd a szobrokat árverezték akár performansznak is nevezhetnénk. Ez azonban még nem volt interaktív, a tárgy egyírányban üzent feléd. Ezért játékosnak mondanám, de gamifikáltnak semmiképp.

2015-ben egy szinttel feljebb lépve, a polgárokat cselekvésre késztető, valódban gamifikált szoborcsoport jelent meg Londonban. Ez pedig egy 120 darabból álló szétkóborolt birkanyáj volt különböző mókás kosztümben. A szereplő Shaun a mesehős szeleburdi kisbárány. Ők (illetve ő 120 pédányban) egy Londonban tekergő 8 km-es útvonal mentén helyezkedtek el. Hollétüket egy app (telefonos alkalmazás) segítette fellelni, amely vezetett, és arra bíztatott, hogy menj, keresd meg a következőt, „vadászd le” az egész nyájat. Egész családok követték. Az app letöltése egy szerény összegű karitatív pénzadománnyal volt lehetséges.

Az aktivitás megmozgatta a családot, karitatív hasznot hozott, és testmozgásnak sem volt utolsó.

forrás: gamificationnation.com>, index>,