1998-ban különszínű vicces tehenek álltak Zürich utcáin. Ugyanarra a figurára festettek mókás szürreális mintákat az azt kiérdemlők. Az ötletet hamar átvette több tucat nagyváros, Budapestre 2006-ban érkeztek meg a tehenek. Valójában nem az eredeti jószágok, mert azokat helyben készítik és árverezik, maga az ötlet vándorolt (tehénreinkarnáció?). A játékos szoboregyüttest kísérő aktivitást – miszerint kifestésükre minden civil pályázhatott, majd a szobrokat árverezték akár performansznak is nevezhetnénk. Ez azonban még nem volt interaktív, a tárgy egyírányban üzent feléd. Ezért játékosnak mondanám, de gamifikáltnak semmiképp.

2015-ben egy szinttel feljebb lépve, a polgárokat cselekvésre késztető, valódban gamifikált szoborcsoport jelent meg Londonban. Ez pedig egy 120 darabból álló szétkóborolt birkanyáj volt különböző mókás kosztümben. A szereplő Shaun a mesehős szeleburdi kisbárány. Ők (illetve ő 120 pédányban) egy Londonban tekergő 8 km-es útvonal mentén helyezkedtek el. Hollétüket egy app (telefonos alkalmazás) segítette fellelni, amely vezetett, és arra bíztatott, hogy menj, keresd meg a következőt, „vadászd le” az egész nyájat. Egész családok követték. Az app letöltése egy szerény összegű karitatív pénzadománnyal volt lehetséges.

Az aktivitás megmozgatta a családot, karitatív hasznot hozott, és testmozgásnak sem volt utolsó.

forrás: gamificationnation.com>, index>, 

Ovis voltam még, amikor nagyszüleimmel (őket miért nem nevezzük meg sose? - Ickóval és Dezsővel) Királyréten töltöttünk egy hetet. Szerintem valami szanatórium-féle lehetett, de ez mindegy is. A lényeg, hogy kelkáposztát kellett enni az ebédlőben, gondolom mert az egészséges, de én persze utáltam. Igen ám, de akkoriban Vidok volt a Hero, valami filmbeli kalandhős. És ő bizony szerette, sőt kedvence volt ez az étel. Állítólag. Így aztán a szőke selypi Csabi is megette nagy hittel a vidokfözeléket. Na most Amerikában tudományosan is feltalálták ugyanezt. 

A gyerekek kevés zöldséget és gyümölcsöt esznek, pedig az egészséges. Ezért 2013-ban egy Utah-beli általános iskola 251 kisdiákjával kísérletet végeztek. Összehívták a gyerekeket, és bemutatták a FIT GAME-t, miszerint egy hero emberfeletti küzdelemmel igyekszik megfékezni a bolygóközi gonoszt, de ehhez bizony segítségre van szüksége. És a segítségpontok úgy gyűjthetők  – igen kitaláltad  –, ha gyümölcsöt vagy zöldséget esznek a fiatalok. Konkrétabban, ha több fogy az elmúlt tíz nap átlagánál, akkor jár a pont.

Először akkreditálni kellett magát a csapatnak, ki kellett vívni, hogy ők lehessenek a segítők. Ezért más iskolákkal is folyt a verseny, hogy ki lehet a hero segédcsapata. Csakhogy azok a más iskolák fiktív intézmények voltak, ezért nehezen bár, éppen-hogy, de mindig sikerült legyőzni őket. Minden nap felolvasták a tegnapi verseny eredményét egy percben.

Hét napig tartott a verseny, akkor a győzelemért kaptak valami vicces kis medált, de ami fontosabb, kivívták, hogy ők legyenek a hero segédcsapata. A következő 22 nap azzal telt, hogy ebéd előtt a tanárok – ha tegnap teljesült a norma –, felolvastak egy-egy fejezetet három percben a sztoriból. Ami mindig úgy kezdődött, hogy a hős gratulált, és köszönte szépen a tegnapi eredményeket. És a hero immáron a segédcsapatával megerősödve szoros küzdelemben aratta a győzelmeket a gonosz erő felett. Ha a gyerekek nem érték el határértéket, akkor a következő epizód helyett csak egy ösztönző és segélykérő levél volt a tanár borítékjában, amiben a hős arról számolt be, hogy bizony nagy a baj. és elkél a segítség. Az eredmény szerint a gyerekek 38,7%-kal több gyümölcsöt és 33,3%-kal több zöldséget fogyasztottak. (Ha gramban, és csészében is érdekel olvasd el a cikket itt.)